Feminizmus és migráció kéz a kézben

A hagyományos családban az édesanya örömteli és szent kötelessége volt gyermekének gondozása, vígasztalása, óhajainak teljesítése.

Mára nagyot fordult a világ - legalábbis az észak-nyugati végeken. A modern nőnek nem kell a gyerek, hiszen csak hátráltatná az önmegvalósításban. Az önmegvalósítás mi mást jelentene, mint a plázákban való ténfergést, shoppingolást, fecsegést. E bokros teendők mellett hogy a fészkes csudába jutna idő a síró kölyök pelenkázására? Elvégre a modern nő - Lendvai Ildikó szavait kölcsönözve - nem "tenyészállat".

Ámde a természet programozta ösztön nem uninstallálható egyik napról a másikra. A plázából beszerzett legújabb plazmatévé egyenesben adja a népvándorlás szappanoperájának legújabb epizódját. És akkor a modern nő lelke mélyén valami megmozdul, a már haszontalanná vált anyai ösztön megleli tárgyát: a szegény menekülők nélkülözésének enyhítését.

Persze a média is tudja ám, hogyan kell részvétet kelteni. A tengeri csónakázás operett jeleneteinek katartikus hatása az atombomba erejével vetekszik. Európa összes feministája, nőjogi harcosa, göndöristája, leszbije a könnyeit törölgeti és az érkezési oldalon tolong, hogy az iszlám harcosain gyakorolja a céltalanná vált anyai ösztön perverz kiélését.
(2015)